Erzsi, mint mindig, most is pontos volt. Kicsit furcsállotta ugyan, hogy Misó kikapcsoltatta vele a szemét, és a barátja karjába kapaszkodva kellett betopognia a szobába, azt meg pláne, hogy ott egy hatalmas faládával találta szembe magát, de már kezdte megszokni Misó furcsaságait.
– Ez meg mi? – kérdezte a robotlány.
– Ajándék!
– Egy ekkora faládában?... Hmm... gondolom, akkor nem olajparfüm.
– Nem hát! Sokkal jobb annál! Bontsd ki!
A robotlány tehetetlenül tárta szét a karját.
– Bontanám én, de momentán nincs pajszer nálam.
Misó a homlokára csapott, kicsörtetett a garázsba, ahol ráhozta a frászt az ott csendesen bóbiskoló kocsijára, majd hamarosan egy jókora vasdarabbal tért vissza. Erzsi izgatottan lefeszítette a doboz fedelét, és kíváncsian hajolt az ajándék fölé. Ezután akkorát visított
, hogy Misó azt hitte, egy robontó rejtőzik a ládában, és éppen készül leharapni a barátnője fejét.
– Jóságos szuperkomputer! Mi a baj, Erzsi?
– Misó, ez komolyan az Élethű T-rex készlet?
– Az hát! Gondoltam, megleplek vele.
A robotlány visított még egyet, és boldogan ugrott a robotfiú nyakába.
– Köszönöm! – kiáltotta. – Kitaláltad a titkos vágyamat! A legnehezebb, legbonyolultabb készlet, ami létezik. Igazi kihívás összeépíteni! Köszönöm!