Úgy egy fertályórája motorozhatott újdonsült fekete motorjával, amikor Erzsi észrevett az út szélén egy robotmenyecskét, aki egy tündéri piros robogó mellett álldogált, és éppen egy csinos piros bukósisakot igazgatott a fején. Hej, de megtetszett az a robogó Erzsinek! Mennyivel jobb lenne az, mint ez a böhöm nagy motor! A vásárban is jobban el lehetne adni, ha meg nem, akkor azzal járhatna a boltba. Sőt, csinálhatna egy fotót a piros robogón ülve, és övé lenne a legmenőbb profilkép a Fémbookon. Amitől persze a többi robotlány az utcában biztos megpukkadna az irigységtől, álmodozott Erzsi, és lefékezte a motort. Lezseren biccentett a robotmenyecskének.
– Szióka, robotcsajszi, nincs kedved cserélni? Ilyen dögös mocit nem találsz mindennap, nekem elhiheted! Ne gondolkozz sokat, inkább gyere nézz a szemembe! – billentette oldalra a fejét, és villogtatta meg a szemét Erzsi.
A robotmenyecskét sem kellett nagyon nógatni, hiszen látta, hogy jó üzletet kötne. Az a motor jóval többet ért, mint a robogója, így persze, hogy ráállt a cserére. Egymás szemébe néztek, online szignózták a dokumentumokat, és kész is volt a csere. Erzsi felpattant a robogóra, újra biccentett a robotmenyecskének, majd húzott egy kövér gázt, és folytatta az útját a város felé.