– Na mindegy, úgy látom, hogy a többi jelentkezőt már amúgy is elüldözte, így Öné az állás – morogra lemondóan Rövidzár doktor.
– Köszönöm! Nem fogja megbánni! – fogadkozott Erzsi buzgón.
– Azt majd meglátjuk – legyintett a doktor, bár ha tudta volna, hogy Erzsi mekkorát téved, valószínűleg sikítva elszáguld a lebbencsmotorján. De mivel nem tudta, így csak egykedvűen kiadta az utasításait.
– Tizenegykor kezdődik a rendelés, addig tegyen itt rendet nekem. Én szunyókálok a töltőn egy kicsit – mondta, azzal bevonult a szerendelőbe, leült az íróasztalához, és tölteni kezdte magát.
Erzsi lelkesen nekilátott a munkának. Felsepert, felmosott, leporolta a polcokat, megolajozta a vizsgáló szerszámokat. Ezután benyitott az alkatrészraktárba, ahol meglepetten hőkölt hátra az elé táruló rendetlenségtől. A szűk helységben hanyagul behajított alkatrészek, üres dobozok, alkatrészleírások és garanciajegyek hevertek össze-vissza, mindenféle rendszer nélkül.