Erzsi kicsit kérette magát, de aztán nagy kegyesen lerakta a pultra kis rézretiküljét, fogta a puskát, célzott, és lőtt. Megjegyezte a találat helyét, és újra lőtt. Ezután már kisrobot játék volt kiszámolnia, hogy merre és mennyit kell korrigálnia a célzás közben, hogy a kívánt ajándék lepottyanjon a hurkapálcikáról. Ez esetben a számításai azt javasolták, hogy a Roboboyz plakát és a mellette szerénykedő pici nyeles tükör közé célozzon, 26,54 milliméterre a plakáttól.
Erzsi, bár nem volt szüksége rá, a hatás kedvéért lerázta a kezeit, majd újra megragadta a leharcolt lézerpuskát, és az izgatott robotlányok gyűrűjében lassan a kopott fémpultra hajolt. A vállához támasztotta a fegyvert, és már majdnem meghúzta a ravaszt, amikor hirtelen megérezte, hogy valaki figyeli, ugyanis a Néznek-Téged-Erzsi érzékelője vadul bejelzett!
Erzsi egy pillanatnyi gondolkodás után úgy döntött, most az egyszer nem törődik vele, és az ujját lassan újra a ravaszra csúsztatta, de balszerencséjére ekkor véletlenül rápillantott a pici nyeles tükörre.
Amiből a rohóc bámult vissza rá!
Erzsi rémülten felkiáltott, és kezében a lézerpuskával megpördült, de a rohóc addigra már eltűnt. Ha ott volt egyáltalán...
– Azonnal fordulj vissza, mert balesetveszélyes! – ordított a nagydarab céllövöldés-robot Erzsire, aki erre ijedtében meghúzta a ravaszt.