A fegyver elsült, a vörös lézersugár pedig a tömeg szélén álló, acél nyakmerevítőben iddogáló Rövidzár doktor fenekét találta el, aki ettől úgy megijedt, hogy elhajította a kezében tartott olajszörpös poharat. A pohár szép, szabályos ívű repülés után egy közelben beszélgető, idősödő robotasszonyság fején, jobban mondva annak fejét ékesítő pirosra festett emberhaj parókáján landolt. Az olajszörp lassan csordogált lefelé a meglepett robotasszonyság haján, majd vastagon krómozott, sötétebb árnyalatú arcán, tönkretéve az eszméletlenül drága hajkoronát és a fiatalító krómozást.
– Upszi! – húzta be a nyakát Erzsi, miután látta, hogy eltévedt lövése milyen következményekkel járt.
Gyorsan visszatette a fegyvert a pultra, és vihogva szaladt odébb a barátnőivel, de természetesen a világért sem hagyta volna ki, hogy messziről figyelje, ahogy Vangubáné, a pórul járt robotasszonyság Rövidzár doktort püföli gyémántos ezüstretiküljével. Jobban mondva közelről figyelték, mert mindnyájan kíváncsian ráközelítettek a szemükkel a mulatságos eseményre. Elég az hozzá, hogy Erzsit annyira lekötötte a szerencsétlen doktor balsorsa, hogy véletlenül összeütközött egy kiguvadt szemű robotöregasszonnyal.