– Bocsánat! – szabadkozott.
– Et tnigem rám? – nézett rá a másik mérgesen.
– Ááá, Fonák anyó! Alig ismertem meg az új, szuper szemével¹. Nagyon jól áll! De azért remélem, hogy a mord Nil apó még egyben van... – kuncogott Erzsi.
– Miért kérdi ez a kerge robotlány, hogy még egyben vagyok? – fordult a nejéhez Nil apó, aki felesége mellett bandukolt, csak Erzsi nem vette észre a kavarodásban.
– Sekedré men! – vágta rá Fonák anyó, és továbbrángatta a férjét.
A többi robotlány eközben megunta Rövidzár doktor vesszőfutását, és éppen új látnivaló után néztek, amikor a közelben megpillantották az autós körhintát. Sikongatva odarohantak.
– De hiszen ez kisrobotoknak való – fitymálta Erzsi a rikító színekkel festett kicsi űrhajókat és autókat, amelyek egy masszív körrámpára voltak felszerelve. A kis járművek többsége már foglalt volt, türelmetlen kisrobotok izegtek-mozogtak bennük, míg a robotmamák és robotpapák körben integettek nekik. A körhinta középen, a főtengelyhez kapcsolt villanymotor mellett állt a kezelő, aki agyonkarcovált karjával éppen egy kis kolompot rázogatott serényen.
– Beszállás, beszállás! Azonnal indulunk! – kiabálta.

¹ Százgigás Erzsi és a szemcsere