A robotlányok vihogva ugráltak fel az üres helyekre, míg Erzsi fanyalogva követte őket. Már éppen felkászálódott volna az egyik kicsi motorra, amikor egy rózsaszín robotkislány megelőzte, így Erzsi kénytelen-kelletlen egy leharcolt bádog Teslába kucorodott bele. A körhinta elindult, és lassan megtette az első kört.
– Nem is olyan rossz – vigyorodott el Erzsi, és egyre vidámabban élvezte, ahogy suhan körbe-körbe.
A menetidő felénél járhattak, amikor a kisrobotok nagy örömére, és Erzsi annál nagyobb rémületére egy rohóc sétált a körhinta mellé. Erzsi úgy megmarkolta a vastag tartórudat, hogy az hallhatóan megroppant.
– El fog menni, el fog menni! – szuggerálta kétségbeesetten.
Amikor azonban a körhinta megint körbeért, Erzsi ijedten vette észre, hogy a rohóc őt nézi. Zavartan elfordult.
A következő kör végén a rohóc még mindig őt nézte, sőt mintha egy picit intett volna neki. Erzsi halkan felsikoltott, és behunyta a szemét. De mire legközelebb óvatosan kinyitotta, meglepetésére a rohóc helyén Misó állt, aki bátortalanul integetett neki. Erzsi megkönnyebbülten visszaintegetett.