A következő kört Erzsi alig bírta kivárni, és amikor végre körbeértek, a legcsábosabb mosolyával igyekezett elbűvölni Misót, aki boldogan visszaintegetett neki.
Megint egy kör, újabb mosolygás, újabb integetés.
Sajnos azonban a következő kör végén az idillnek pillanatok alatt vége szakadt. Az eset után a körhintakezelő még sokáig felriadt álmából, és reszkető kézzel öntött magának egy kis olajpálinkát, mert csak úgy merte magát újra kikapcsolni.
De hát mi a csuda történt? Nos, csupán csak annyi, hogy az újabb forduló után már nem Misó állt a körhinta mellett, hanem a rohóc!
– Szia, Erzsi! – vigyorgott rá Erzsire.
Erzsi felsikoltott. De olyan hangosan, olyan élesen, hogy a kisrobotok, a robotszülők, de még a sokat látott és hallott körhintakezelő is összerándult ijedtében. Ez utóbbi ugyan nem tudta, hogy mi történt, de meg volt győződve, hogy egy ilyen sikoltáshoz valami elmondhatatlan szörnyűség dukál, ezért a biztonság kedvéért a vészfékkel azonnal leállította a körhintát. Ez azzal járt, hogy amelyik kisrobot nem kapaszkodott, az lerepült a helyéről! Hamarosan síró kisrobotoktól és dühös robotszülőktől volt hangos a körhinta környéke.