Erzsi azonnal kiugrott a kis bádogkaszniból, és kétségbeesetten elrohant. Egy mutatványos színes sátra mögött talált menedékre, innen kukucskált kifelé.
– Drága áram, tudja a nevem! Tudja a nevem! – motyogta magában teljesen összezavarodva.
Ahogy a sátor mögül leskelődött, Erzsi újra megpillantotta a rohócot, aki addigra valahonnan szerzett magának egy nagy piros léggömböt. Erzsi azt hitte, hogy ott menten kikapcsol, mert eszébe jutott Talánka jóslata.


– Rácia, nézd!... Nézd!... Ott a piros lufi! Talánka ezt is megmondta!
– Emócia, eddig pontosan 49 piros lufit láttunk a búcsúban. Azért tudom, mert számoltam. Jé, ott van még egy! Akkor már ötvenet.


A rohóc egyenesen egy padhoz sietett, ahol egy kisrobot üldögélt egyedül. Beszélgettek egy kicsit, majd a rohóc odanyújtotta a léggömböt a kisrobotnak, aki nevetve elvette. Ezután leszállt a padról, megfogta a rohóc kezét, és elindultak a sátrak között.