Fonák anyó és a spicces Nil apó hazafelé bandukoltak a búcsúból. Az útjuk, mint mindig, az Irgalmatlan Nagy Feszültség pléhbánia komor temploma mellett vezetett el.
– Im gem za? – kapta fel a fejét hirtelen Fonák anyó.
– Mi? Mi... mi? – akadozott Nil apó beszédprocesszora.
Fonák anyó válasz helyett belevetette magát a templom melletti bokrosba, hogy aztán fél perc múlva zsákmányát diadalmasan felmutatva csörtessen elő belőle.
– Cnögoloh yge!
– Egy... golo... hönc? ... De hogy... vetted észre? – dadogta Nil apó, és csodálkozva nézett a sűrű ágak felé.
Fonák anyó most sem bajlódott azzal, hogy válaszra méltassa élete párját, inkább óvatosan letisztogatta a rugalmas fémből készült szürke korongot, majd magára tapasztotta, és bekapcsolta. De mivel semmi sem történt, csak legyintette egyet, és csalódottan továbbindult.