– Néha úgy érzem, hogy megőrjít – merengett el újfent a robotkirály.
– Az átok?
– Dehogy.
– A TikTok?
– Ugyan!
– Akkor nem tudom követni, felséges uram... – hebegett a lovag.
– Chipkerózsika, ki más? De kérlek, most menj, és készülj fel az útra! Holnap reggel a kikötőben keresd Borsodzók kapitányt, ő majd elvisz a Fekete-szigetre. És ne feledd, MacNeel, hogy nincs sok időnk! Az óra már ketyeg! Tik-tok, tik-tok... Akarom mondani, tik-tak, tik-tak...
Miután a robotkirály elbocsátotta a lovagot, az alig várta, hogy este elújságolja a nagyszerű hírt titkos légyottjukon Preferenciának. A robot-királykisasszony nem volt túl boldog.
– Tudod te, mire vállalkoztál? Boszorkóddal megküzdeni, ott messzi távol, keleten?
– Dehogy küzdök, szerelmem, csak kitekerem annak a nyavalyás robotbaromfinak a nyakát, összetöröm az aranytojást, és már jövök is vissza hozzád. Boszorkóddal még találkozni sem fogok, ha szerencsém van.
– És ha nincs?
– Akkor megküzdök vele! Kettőnkért! – mondta elszántan MacNeel lovag, és csendben összekoccantották a fejüket.