– Biztos voltam benne, hogy az öreg Biost nem ejtették a feje lágyára, és küld valakit a TikTokTik-ért, így arra gondoltam, hogy legjobb lesz, ha én magam fuvarozom el az illetőt a szigetemre.
Boszorkód színpadiasan meghajolt.
– Juj, de neveletlen vagyok, még be sem mutatkoztam. Borsodzók kapitány, a szolgálatjára, nemes vitéz uram! – mondta, és csettintett egyet az ujjával.
Abban a minutumban a roboszorkány eltűnt, helyette a MacNeel által megismert öreg tengerészkapitány vigyorgott a lovagra, vállán ott tollászkodott a robotpapagája. Pár másodperc múlva a kapitány is csettintett, mire újra Boszorkód ácsorgott a fedélzeten.
– A faláb azért egy kicsit túlzás – mondta a lovag tettetett közönnyel.
Boszorkód erre kényelmesen odasétált hozzá, és szórakozottan megpaskolta a fémarcát.
– Lehet. De most inkább beszéljünk rólad. Remélem megérted, hogy nem vihetlek el a szigetemre, így számodra itt lesz a végállomás. Minden értelemben, kedves lovagom!