Azzal kihúzta a tartalék akkumulátorát, leszerelte a bal kezét, a bal lábát, kivette a foglalatából a bal szemét, és minden alkatrészét beszerelte a robotleányba. A processzort, a memóriát, az akkumulátort, mindent. Ezután kitapogatta a leány nyakán a rejtett újraindító gombot, és megnyomta.
De sajnos nem történt semmi.
A királyfi csüggedten nézett a kis társára, mire a robotgyíkocska szomorúan lehorgasztotta a fejét.
Ekkor váratlanul a robotleány megrázkódott. Egyetlen szeme kivilágosodott, és zavartan pislogott. Frissen beszerelt fél kezével megragadta a robotkirályfi vállát, és akadozva, nagyon-nagyon halkan suttogni kezdett.
– Na-gyon... kö-szö-nöm... de most... – kicsit megállt, mintha erőt gyűjtene, majd éles hangon felsikított – meneküüüüülj!
Azzal a szeme kihunyt, feje félrebicsaklott, újra élettelen volt.