Így is volt, mert a szomszédos sziklán egy kis kék robotgyík napozott. Meglepődött ugyan a királyfi, de azért elpanaszolta a kis jószágnak, hogy milyen aranyvásznat kellene hazavinnie apja urának, de sajnos egy robot nem sok, még annyival sem találkozott eddig az útja során, akitől megkérdezhette volna, merre talál ilyen csuda dolgot.Forrás: Macrovector (Freepik) A robotgyíkocska gondolkozott egy kicsit, kiöltötte egyszer-kétszer robotnyelvecskéjét, majd így szólt:
– Segítek neked, királyfi, de annak ára van. Szükségem van az egyik processzorodra. A lábaira futtatott aranyból megszövöm a vásznat, míg a processzor kell nekem – mondta.
– De akkor nekem csak egy marad! – sopánkodott a robotkirályfi.
De nem volt mit tenni, a vászonra szüksége volt, így kivette a második processzorát, és odaadta a robotgyíkocskának. Az eltűnt, majd egy óra múlva hozta a kész aranyvásznat, ami olyan könnyű és átlátszó volt, mint a gondolat.
Megörült a robotkirályfi, megköszönte a robotgyíkocska segítségét, és rohanvást indult haza. Az útkereszteződésnél összefutott a két nagyobb testvérével, akik szintén szerencsével jártak, így együtt indultak a palotába, hogy sorban bemutassák atyjuknak a szerzeményeiket.