– Töltődjön sokáig, roboszo... néne! – szedte össze a bátorságát, és szólalt meg a kisrobot, mivel a roboszorka csak bámult rá a tabletből, és elgondolkozva hümmögött.
– Már megy ez a vacak? – mondta erre a másik, és karcos, reszkető kezével megkocogtatta a képernyőt.
– Mit tetszik mondani? – hökkent meg a kisrobot.
– Aha, megy. Üdvözöllek, kisrobot, gondolom már rájöttél, hogy ki vagyok,...
– Jött rá a fene!
– ...mert engem nem lehet ám elfelejteni – kacagott fel a roboszorka vékony, sipító hangján.
– És ha mégis? – hebegett zavartan a kisrobot, bár magában egyre biztosabb volt benne, hogy már találkozott a roboszorkával. De vajon hol?
– Akkor térjünk is a lényegre. Fogadni mernék, hogy tudod miről fogunk beszélgetni.
– Sok pénzt azért ne tegyen rá...
– Hát persze, hogy a feleségedről!
– Mit csinált vele? – rázta meg erre az éjfekete tabletet kétségbeesetten a kisrobot.
De a legnagyobb meglepetésére a roboszorkány nyugodtan beszélt tovább.