– Elvettél tőlem valakit, aki fontos volt nekem – folytatta a roboszorka. – Igen, pontosan őt!... Drága dragobontó unokaöcsémet!¹ Úgy kellett egyenként összegyűjtenem szegény teremtés alkatrészeit azon az undorító emberi szeméttelepen.
A roboszorkány itt egy pici szünetet tartott, oldalra nézett, majd vissza, miközben a szeme gonoszul villant egyet.
– Ezért hát bosszúból én is elvettem tőled valakit. Egyet találgathatsz, hogy kit! Hahaha!
Itt a roboszorkány újra hosszan felkacagott, mialatt az összezavarodott kisrobot végre rájött, hogy mi történik valójában. Amiről azt hitte, hogy egy videóbeszélgetés, az csak egy előre felvett videó volt, amit a tablet bekapcsolása indított el automatikusan.
– De lásd, kivel van dolgod, a feleséged még egyben van,... bár nem sokáig.
A kamera ekkor elfordult a roboszorkáról, és pár pillanatra feltűnt benne a kisrobot feleségének arca, szája ragasztószalaggal leragasztva, homlokán több mély karcolás. Nem adta magát könnyen a drágám, futott át a kisrobot processzorán, miközben a kamera visszafordult a roboszorkára.
– Csak azért nem kapcsoltam ki végleg ezt a kis fúriát – simogatta meg a fején díszelgő csúnya horpadást a roboszorka – mert van a számodra egy feladatom. Most azonnal indulj az unokaöcsém kastélyába, ott majd elmondom a részleteket. Ha esetleg mégsem tudnál idejönni, hát..., akkor sem leszek szomorú. A legnagyobb élvezettel kapcsolom ki, és szedem apró alkatrészekre a párodat.

¹ Az égigérő csúszda