A kis szárnyasok megriadnak a hangodtól, és sebesen odébb röppennek.
– Na azért! – szólsz utánuk, majd valami szöget üt a fejedbe. – Várjunk csak! Értettem, amit a madarak mondtak?
Ezen annyira elcsodálkozol, hogy még a szád is tátva marad. Mindenesetre a madarak egy másik faágról gyanakodva figyelnek, majd feleselni kezdenek.
– Néztél már magadra, jómadár? – kérdezi az egyik szajkó csúfolódva, mire a másik hangosan felcserreg.
– Jómadár, haha... ez jó volt – hízeleg a másiknak, és vihogva összeütik a kis szárnytollaikat.
Ez lehet náluk a szárnypacsi, gondolod, majd végignézel magadon, és elszörnyedve tapogatod a ruhádat, a hajadat. Csupa fekete szurok mindened!
És mintha ez még nem lenne elég, az egyik kézfejeden egy égés vörös foltja éktelenkedik, a másik karodon pedig néhány apró szúrt seb sajog.
Forrás: JazellaÚgy látszik ez a rémálom csak egyre rosszabb lesz.
Felállsz, és húsz lépésnyire megpillantasz egy régi kerekeskutat. Halvány emlékek rajzanak elő a fejedben, de még minden ködös. Lehet, hogy a kútnak köze van a szurtos képedhez?