Ballagsz tovább a gondolataidba merülve, amikor az út szélén megpillantasz egy almafát.
Egy nagyon csúnya almafát. Elvadult, itt-ott leszáradt ágak, megsárgult levelek kornyadoznak rajta, alatta méteres gazok virulnak. Igazán nem szép látvány.
– Ha ez is megszólal, eldobom az agyam – gondolod, miközben csendben, puha léptekkel közelíted meg a fát, mint egy macska.
– Szép jó napot, utazó! – harsan fel a fa bariton hangja, amitől még úgy is megáll benned az ütő, hogy félig-meddig számítottál rá. – Van rám, szegény elhanyagolt almafára pár perced?
– Miről lenne szó, kedves elhanyagolt almafa... úr? – kérdezed levegő után kapkodva, miután a pulzusod újra száz alá csökkent.
– Ha lennél olyan kedves, és megmetszenéd az ágaimat, és kihúznád a gazokat a törzsem körül, nagyon hálás lennék.
– Tényleg rád férne egy alapos karbantartás – nézel a fára szánakozva, bár közben eszedbe jut, hogy mennyire fáj a kezed és a fejed.