Úgy döntesz, hogy jobb félni, mint megijedni. Sarkon fordulsz, és berohansz a fák közé. Lihegve törtetsz előre az óriási fatörzsek között, amikor hirtelen megnyílik alattad a föld. Felkiáltasz, előbb az ijedségtől, utána meg azért, mert jól megütöd a fenekedet.
Egy mély veremben találod magad.
Nyögve feltápászkodsz, és a nyakadat nyújtogatva bámulsz felfelé. A gödör fala sima, semmilyen kapaszkodó nem látszik rajta.
– Innen ugyan ki nem jutsz, Piros – sóhajtasz fel keserűen.
Nekilátsz alaposan szemügyre venni a vermet, amikor hirtelen lemerevedsz. Piros? Ez meg honnan jött?... Ez lenne a neved?... Egyébként nem is rossz. Piros... Piroska... Jó hangzása van, meg aztán a piros jó szín, milyen vagány cuccokat lehet varrni belőle. Piros szoknya, kis mellény, esetleg egy piros pulóver... Az ám, milyen jól nézne ki egy klassz piros süsüvel!... Vagy, ahogy a városi népek hívják, kapucnival...
Hirtelen halk zörejt hallasz odafentről. Összerezzensz, a piros pulóver szertefoszlik a süsüvel együtt, te pedig reménykedve kapod fel a fejed. A zörej megismétlődik, de egyáltalán nem örülsz, amikor az okozója felbukkan. A koronás kígyó az.
– Ez meg hogy a csudába talált meg? – zakatolnak a gondolatok a fejedben. – És mit akarhat tőlem? Remélem nem a mai vacsoráját látja bennem. Ááá, biztos nem, ahhoz túl kicsi. Le se tudna nyelni... Jesszus!
A jesszus annak szól, hogy a kígyó a nyakával, vagy mijével, rátekeredik egy gyökérre a verem szélén, és a törzse többi részével lassan becsusszan a gödörbe. Elborzadva, némán tátogva hátrálsz az egyik sarokba. Gondolatban megjelenik előtted egy jóllakott kígyó, aminek a közepén egy óriási hupli domborodik. Az lennél te. Csak tudnád, hogy erről miért jut eszedbe egy kis herceg és valami buta kalap? Ja, meg egy elefánt... Úgy látszik az ijedségtől kezdesz becsavarodni.
A kígyó ekkor a farkincájával először feléd bök, aztán felfelé. Ezt még megismétli párszor, egyre türelmetlenebbül. Nagy nehezen leesik, hogy azt mutogatja, hogy segíteni szeretne.
– Értem, értem! – mondod a farkincának, miközben közelebb araszolsz. – Azt akarod, hogy kapaszkodjam beléd, és úgy másszak ki innen.
A farkinca hevesen bólogatni kezd.
– És mi van, ha elszakadsz?
A farkinca, mint egy tiltakozó ujjacska, jár ide-oda.
– Te tudod – mondod, bár nem vagy teljesen meggyőzve.